Az agilis transzformáció során az első áttörő siker igazi sztárság érzését adja egy Scrum Master számára, azonban ne feledkezzünk meg róla, hogy a folyamatnak koránt sincsen vége. Sőt, ilyenkor indul meg igazán.
Az vezetőség agilis működéssel kapcsolatos bizonytalansága még remote munkavégzés idején is nagyban meghatározza a szervezet tagjainak a transzformációhoz való hozzáállását. Az agilis működés mellett való elköteleződés még remote munkavégzésben is kihat a szervezetre. Amennyiben a vezetőség ezt nem megfelelően kommunikálja az zavart okoz mind a transzformációban, mind a tényleges üzleti működésben.
Ha a menedzsment elköteleződött az agilis működés irányába (azaz a felületes teljesítményoptimalizáláson túl, a tényleges szervezeti kultúráig), annak szinte azonnali stabilizáló hatása van a szervezet minden apró részére, így a csapatra is.
….és így végre a fókuszba kerülhet a csapat.:) Nincs is más hátra, mint előre… De merre is van az az előre?
Nehezített pálya egy SM számára, amikor egy több évtizednyi kapcsolati hálóval (amelyek már már családi köteléknek is mondhatóak) rendelkező csapathoz kerül. Ráadásul még meg is nyeri, hogy a cég korábbi sikertelen agilis transzformációs törekvésének emlékei még igencsak gyógyuló sebek az emberekben, és eleve hozzá vannak szokva a kézi vezérlésű projektmenedzsmenthez. Pusztán azért, mert „mától a főnök is azt mondja, hogy agilisak vagyunk”, az óvatosság és a fenntartás nem szűnik meg az emberekben.
Így leltárat készítünk: Van csapat, akik jó munka kapcsolatban vannak egymással, ismerik egymást és egyfajta bizalom is kialakult már köztük. Pipa. Viszont még nem érzik az önszerveződés erejét, hiszen eddig nem volt rá lehetőség (igény?). Itt az ideje hozzá segíteni őket egy-egy gyakorlati tapasztalathoz. Első lépésként ilyen, ha a csapat maga alakít ki egy best practice-t a projekt követésére, vagy a Demo eseményre. Ez utóbbi az a nyilvános esemény, ahol a különböző területek munkájának eredménye tagadhatatlanul megvilágosodik a csapat és a PO számára.
Ez az önszerveződés kezdeményezés 2 dolog miatt rendkívül fontos:
Első: a “tartok tőle”, dac, bizonytalanság miatt szétforgácsolt energiák átalakulnak alkotó és kreatív energiává, amíg ezekre az eseményekre készül és jelen van a csapat. Így lesz egy közös fókusz.
Második: mindezen események biztonságos légkörét biztosítja a Scrum Master. Így felé is kialakul egyfajta bizalom, amely nélkül egy Scrum Master munkája nem is tud létezni (szóval igen, ezt lehet szakmailag öncélúnak is tekinteni)
És most egy kicsit más irányból fogok közelíteni, de ígérem ugyanoda jutunk: Minden olyan esemény ahol több ember meetingel drága dolog egy cégnek. Sok ember sok óráját viszi el a fejlesztéstől. Ez egy multinacionális környezetben talán nem annyira feltűnő, de egy KKV -nál, akár szabad szemmel is jól látható összeget is képviselhet, így arról külön meg kell győzni a menedzsmentet (sokszor újra és újra), hogy az agilis módszertan által megkövetelt eseményekre saját érdeke miatt is nagyon megéri költeni.
Miért? Mert a közvetlen, szóbeli kommunikáció még mindig a leggyorsabb és leghatékonyabb útja az információ és a szándék átadásnak. A cél a problémák és elakadások lehető leggyorsabb és leghatékonyabb megoldása, és a kérdések mihamarabbi tisztázása a zavartalan szállítás és értékteremtés érdekében. Ha ezért sok embert kell megmozgatni, akkor megfelelő facilitással és felkészüléssel (minden résztvevőt, megjelenőt ideértve) tényleg csak annyi időt vesz el mindenkitől amennyi feltétlenül szükséges.
A résztvevői visszajelzések alapján ennél az ügyfélnél akkor érzik sikeresnek az eseményt, amikor megszületikk egy-egy helyi best practice; vagy tanultunk a mások tapasztalataiból, akár megerősítve, akár megcáfolva korábbi saját elképzeléseinket. És nem utolsó sorban erősödik a “milyen szuper is egy ilyen esemény” érzés a csapattagoknál, amit követ a “Tartsuk meg!” és “Csináljuk inkább úgy, hogy…” mondások igazi ereje. Ez már közvetlenül kihat a csapattá válás folyamatára is (ezért is csináljuk).
Ha nem is éri el egy meeting a célját, és nem találunk megoldást a kérdésekre, de “tudjuk, mit nem tudunk”, akkor az esemény már sikeres, hiszen megvan a következő olyan akadály, aminek az eltakarítása biztos, hogy hosszú távon fogja emelni a szervezet hatékonyságát.
Ettől persze még messze a végső cél, de ha a résztvevők érzetében már benne van, hogy megpróbáltak közösen tovább jutni bármilyen problémán… már nyertünk egy fejezetet a csapattá érésben.
Természetesen hosszú még az út a célig. Ha már elindul a csapat, akkor egy jó Scrum Masternek már “csak” az úton kell tartani a őket, hogy el is jussanak odáig. Mindehhez persze jó, ha felszereli magát sok sok munícióval – tudással, eszközökkel, kitartással és türelemmel-, hogy ha nehezebbé válik a terep, márpedig ez garantált, akkor is tudjon majd segíteni.
