Tervezési szintek KKV tulajdonosként, avagy stratégiai döntéshozás vezetőként
Gyakran előfordul, hogy a KKV-k tulajdonosai vagy vezetői az alkalmazottak munkáját mindenre kiterjedően meghatározzák, mikromenedzselik. Ez a tudásalapú gazdaságban káros, mert teljes mértékben kiöli a vállalkozásban dolgozó kollégákból a kezdeményező készséget.
Az alkalmazottak kreatív megközelítésére azért van szükség, hogy a tulajdonos ne szenvedjen el ún. „technológiai alternatív költséget”, vagyis ne azt a megoldást válassza, amely kizárólag egyetlen ember (a tulajdonos, illetve vezető) egymagában kiötlött javaslata, hanem vegye igénybe egy csapat közös, alkotó energiáját.
Öntörvényűség helyett önszerveződő csapat a cél
A technológiai alternatív költséget úgy lehet elkerülni, ha biztosítjuk a csapat, illetve a rendelkezésre álló emberi erőforrások önszerveződő működését. Az önszerveződés és az öntörvényűség között az a különbség, hogy a tulajdonos vagy a Product Owner meghatározott-e olyan célokat, amelyek vezérlik az önszerveződést.Ha vannak pontosan definiált stratégiai célok, amelyek vezérlik, támogatják az önszerveződést, akkor az az üzlet érdekében fog létrejönni és nem csap át öntörvényűségbe. Ha viszont a stratégiát vagy a célokat nem megfelelően határozták meg vagy kommunikálják, akkor az önszerveződés káros öntörvényűséggé alakul.
A tulajdonos feladatai az agilis tervezés során
Az ötszintű agilis tervezés szintjei:
- a Product Vision,
- a Roadmap,
- a Release-tervezés,
- a Sprint-tervezés
- és a Daily Scrum, vagyis a napi szintű koordináció.
A tulajdonos elsődleges feladata, hogy a stratégiai döntések meghozatalához gyűjtsön és elemezzen információkat, illetve kezelje az esetleges kockázatokat abból a célból, hogy a cég folyamatosan profitot termeljen.
Nem szerencsés, ha a tulajdonos a tervezés alsó szintjein is részt vesz, mert ebben az esetben nem azzal foglalkozik, amire tulajdonosként felhatalmazása van, hogy a céget érintő stratégiai döntéseket hozzon, hanem vagy mikromenedzsel (A), vagy kiéli mérnöki ambícióit (B). E tevékenységeinek alternatív költsége – a tulajdonosi szintű stratégiai döntések hiánya – azonban sokkal nagyobb, mint amennyi értéket az alacsonyabb szintű tervezés során megtermel.A projekt- és a vállalkozás méretétől függően tehát a következő gondolkodás célszerű: tulajdonosként olyan tervezési szinten érdemes aktívan részt venni a tervezésben, ahol az elvégzett munka alternatív költsége – tehát az, hogy a tulajdonos nem az üzletet támogató és fejlesztő kérdésekkel foglalkozik – kevesebb, mint az abból fakadó üzleti előny.
A nem megfelelő tulajdonosi tervezési szint versenyhátrányt eredményezhet
Ha mérések vagy közvetlen tapasztalat alapján megállapítható, hogy a tulajdonosi döntésekre való várakozás a piacra lépés (time-to-market) időtartamát növeli és ez a vállalkozásnak veszteséget okoz – mert a tulajdonos szívesebben ír user story-kat vagy vesz részt a napi koordinációs eseményeken, mint hogy döntést hozzon –, úgy ennek hátrányos hatása a time-to-market időtartamában sokkal jelentősebb, mint egy költségszintű szuboptimális működés. Még akkor is, ha alternatív költsége nem jelentkezik közvetlenül.
Ebben az esetben a céget a piaci versenyben konkurensei megelőzik, az ügyfeleket és a felhasználókat elviszik, valamint jelentősen nehezedik a piaci pozíció megszerzése, megtartása, illetve fejlesztése is.
Hogyan hozzon tehát stratégiai döntést a KKV tulajdonos?
Stratégiai kérdésekben a KKV-szektorban tipikusan a tulajdonosnak van döntési joga, ezt ritkán delegálják. Elsődlegesen döntéshozatali minőségben kell tehát helytállnia, és csak másodsorban célszerű olyan tevékenységeket végeznie, amelyeket szívesebben csinál, de elterelik a figyelmét az üzleti szempontból sokkal értékesebb döntési környezetről.
Mivel jár ez? Elképzelhető, hogy saját maga helyett a cég érdeke dönt a tulajdonos feladatairól és idejének beosztásáról. Cserébe viszont biztosított a vállalkozás profitja. Így kapcsolódik tehát a tulajdonosi döntési hatáskör a tervezési szintekhez, dióhéjban.
